Baross panni vagyok.
Tudatos utazó, Blogger, Örök felfedező.
2016-ban indultam el Magyarországról hátizsákos útra Ázsiába. Nem volt cél, és nem volt terv, még csak azt sem tudtam, miért jöttem ide - csak valami hívott. Az egy útra szóló repjegyem Nepálba szólt. Amikor később, egy véletlen folytán Penangra, Malajzia egyik észak-nyugati szigetére érkeztem, megdobbant a szívem. Úgy éreztem, hazaértem. Még nem tudtam, hogy hogyan, de azt éreztem, itt kell élnem.
Körbeutaztam Malajziát. Egy olyan országban találtam magam, amely tele van "kincsekkel". Hihetetlenül változatos az élővilága; óceánokban, tavakban, folyókban, ès vízesésekben gazdag.
A gyarmati történelmi múltja megannyi felfedeznivalót ad. Arról nem is beszélve, hogy a multietnikumú és sokvallású ország kulturális sokszínűsége miatt úgy érezheti az utazó, hogy egyszerre több országba érkezett.
Hello
Hogyan lettem turizmus-szakértő Malajziában?
Szerettem volna professzionális ismereteket is szerezni az országról. Ezért 2019-ben jelentkeztem a penangi Universiti Sains Malaysia egyetem (USM) turisztikai fejlesztés mesterképzésére. Az otthoni ügyintézés után szerencsés időben érkeztem vissza Malajziába, elkezdeni a tanulmányaimat, éppen két héttel a pandémia miatti lezárások előtt.
2023-ban lediplomáztam, a következő évben pedig elkezdtem a PhD-képzést a Universiti Sultan Zainal Abidin egyetemen - Turizmus, utazás és szabadidő programon. A disszertációm témája pedig nem más, mint a magyarok utazási motivációja Malajziába (Exploring Travel Motivations and Cultural Distance in Shaping the Behavioural Experiences of Hungarian Tourists Visiting Malaysia).
Kedvenc helyeim Malajziában
A hosszú „kedvenc helyeim” listám tetején ezek a helyek állnak:
-
George Town gyarmati örökségi házai,
-
a Trópusi Fűszerek Kertje Penangon,
-
a Gertak Sanggul tengerparti része Penang vidéki részén,
-
Ipoh város, a hangulatos óvárosával és mészkőbarlangjaival,
-
a Kenyir-tó és a Royal-Belum-tó vízzel eláraszott szűz esőerdeje,
-
Terengganu állam hosszú, beépítetlen, kazuarinafákkal szegélyezett tengerpartja,
-
az aprócska és csendes, de gyönyörű vízű Kapas szigete,
-
és persze, Sarawak és Sabah államok Borneón – kedvenceim előbbiben Kuching városa, utóbbiban egy távoli, nehezen megközelíthető és majdnem lakatlan, ’Borneó csücské’- nek nevezett hely.
Sandokan és én
Felfedező vagyok, és a felfedezéseimet lelkesem mutatom meg másoknak. Úgy szeretek utazni, hogy nincsen tervem, nincsenek programok – csak megyek, amerre a szívem visz.
Valamikor elég egy házfelújító munkás, vagy egy utcai árus mondata, hogy érezzem, ott van dolgom. Így utaztam el a szumátrai Toba-tóhoz, vagy Bruneiba naplementét nézni. De nem csak helyszíneket szeretek felfedezni. Tavaly arra éreztem az inspirációt, hogy utánajárjak Sandokan történetének. A gyerekkoromban fekete-fehér televízióban látott, egzotikus trópusi szigeten játszódó ’maláj tigris’ nevére mindenki emlékszik, aki akkoriban már tudott járni és beszélni. De azt, hogy ennek a történetnek volt-e valami valóságalapja, csak markonyi ember tudja a világon...
Egy érdekesség
Amennyire szerettem mindig a vizet, a vízen levést, hajón, vitorláson, SUP-on, annyira féltem attól, hogy a fejem a víz alá kerüljön. Ehhez képest ma már, amikor csak tehetem, Terengganu vagy Sabah állam egy egy gyönyörű, türkiz vízű szigete mellett sznorkelezve fedezem fel a víz alatti színes világot. És hogy hogyan oldódott fel ez a félelem?
Utazásaim alternatív módokon
Amikor a Malajziába érkezésem évében még turistaként jártam az országot, akkor ún. ’work exchange’ – helyeken szálltam meg. Vagyis, napi 4-5 óra munkavégzésért cserébe szállást (és volt, ahol még ételt is) biztosítottak. Ez a munkacsere-program a pandémia előtt különösen népszerű volt, főként a hátizsákos utazók körében. Ezeken a helyeken nem is lehetett csupán néhány napot tölteni, így lehetőség van jobban megismerni az adott helyet. Emellett egy közösség része is lehetünk, ráadásul egy nemzetközi közösségé, hiszen ezeken a helyeken egyszerre többen dolgozunk és szállunk meg. Így töltöttem hosszabb időt az elején Penangon, hostelekben dolgozva.
Később Ipoh városát is úgy fedeztem fel, hogy egy helyi kínai által üzemeltetett hostelben dolgoztam, spanyol, francia, amerikai utazókkal együtt. A Maláj-félsziget keleti partján egy üdülő felújításában segédkeztem, Pulau Aur picike szigetének lélegzetelállítóan gyönyörű partján – ahol a napi munka végét egy hosszú sznorkelezéssel ünnepeltük meg.
A borneói Kucing városát szintén egy hostelben lakva jártam be, ekkor láttam először élőben, természetes környezetében orángutánt. A másik borneói megyébe, Sabah-ba úgy jutottam el, hogy egy család keresett segítő kezet az otthonába. Amit nem tudtam a jelentkezéskor, hogy a család háza a tenger mellett volt, szinte saját partszakaszuk volt, a legcsodásabb szivárványos naplementével, amit életemben valaha is láttam. Ráadásul a házuktól szinte csak kőhajításnyira volt a Brunei szultanatus, ahol pedig úgy töltöttem néhány napot, hogy egy olyan brunei kínai lánynál kanapészörföltem, aki azelőtt 2 nappal tért vissza Izlandról, ahol a magyar barátjával lakott...
Misszióm
Ami a legfontosabb számomra, akkor is, amikor utazom, vagy amikor másoknak mutatom meg az ország városi vagy természeti látnivalóit, az a FENNTARTHATÓSÁG. Sokat halljuk ezt a szót mostanában, de mit jelent ez? Ez jelenti a természeti, társadalmi, és gazdasági fenntarthatóságot.
A turizmus ma már nem kevesek kiváltsága, bárki utazhat. Az utazás már magában is környezetterhelő: az üzemanyagok, a csomagolóanyagok, természeti erőforrások, energia használata, fogyasztása mind-mind nagy teher a környezet számára. Ugyanúgy, akár a napi életvitelben, az utazásban sem lehet megvalósítani a 100% fenntarthatóságot. Mégis, hogyan lehet azt maximalizálni, ilyen körülmények között?
Miért Penang- szigete?
Amikor egy utazó megérkezik Penang-szigetére, szinte biztos, hogy George Town városa az első hely, ahova kiszáll az autóból / kisbuszból. Így történt velem is – csak éppen nekem földbe gyökerezett a lábam, attól az érzéstől, hogy „hazaértem”.
Ez az érzés nem akart elmúlni, akárhányszor elhagytam a szigetet, valami mindig visszahozott. Évekig úgy sétáltam George Townban, mintha először látnám – csodáltam és fotóztam a különböző színű, ajtajú és ablakú boltházakat, az eldugott helyeken levő street art-okat, leültem a helyiekkel enni a street food-ot, és részt vettem az összes vallási fesztiválon.
Itt találkozhattál velem
