Sandokan
A „maláj tigris” utáni kutatásom története
A Sandokan tévésorozat – mint olyan sok mindenkinek – gyerekkorom meghatározó emléke. A Kabir Bedi által alakított, mindenkitől egy fejjel magasabb, világító szemű, hihetetlenül jóképű és erős, hős „maláj tigris” élete akkor egy olyan, ismeretlen világot mutatott be, amit a történelem könyvekből, vagy inkább csak kalandregényekből ismerhettünk. Az egzotikus, trópusi Borneón játszódó történet, a maláj Robin Hood, és a többi szereplő, Sandokan jó barátja és harcostársa, a portugál Yanez, és persze, a „Tigris” szerelme, Lady Marianna története Sandokan fő ellensége, az elvetemült és fondorlatos, a briteknél is fekete báránynak számító James Brooke-kal szemben nemcsak a tévésorozat bemutatásakor, hanem azóta is töretlen lelkesedést vált ki belőlem – és jópár „sorstársamból”.
Sandokan rövid története
A könyv és a film története némileg eltér egymástól. Sandokan, a trónjától megfosztott herceg kalózként harcol a britek ellen hű barátjával, a portugál Yanez De Gomerával. Az emberei által „Tigris”-ként emlegetett főhős legfőbb ellensége az öntörvényű James Brooke, aki a Sarawak fehér rádzsája címmel uralkodik Borneón, és feltétlen engedelmességet vár el az embereitől.
Egy csata után Sandokan a brit lord Guillonk házába kerül, ahol beleszeret Lady Mariannába, a lord unokahúgába, „Labuan gyöngyébe”. Sandokan sokáig nem marad, elszökik, de visszatér Mariannáért, akiért még egy igazi tigrissel – és persze, James Brooke-kal és csapatával – is meg kell küzdenie. Marianna Sandokannal Mompracem szigetére költözik, ahol a helyi bennszülött szertartás szerint összeházasodnak. Sandokan felhagy a kalózkodással, és egy jó darabig boldogan élnek.
Brooke viszont nem felejt, és amúgy is szúrja a szemét, hogy a helyi törzsek tisztelettel tekintenek Sandokanra. Kémeket küld Mompracemre, akik koleravírussal fertőzik meg a sziget ivókútját. Sandokan és megfogyatkozott csapata ezt a csapást még túléli, de Brooke-nak ez még nem elég. Felfegyverzett serege megtámadja a szigetet, akik ezzel a túlerővel már nem tudnak megküzdeni. Sandokan és pár társa marad csak életben, a dzsungellel borított hegyen keresztül átmenekülnek a sziget túlpartjára, ahol egy hajójuk horgonyzik. Közben Mariannát eltalálja egy golyó, és meghal. Sandokan eltemeti, és végül elérik a hajót, amivel megmenekülnek. Étlen-szomjan, a tűző napon hánykolódnak a tengeren, amikor megjelennek a környéken élő dayakok, Sandokan követői. Ezt látva Sandokanba visszatér az életbe vetett hit.
Sandokan papíron
Salgiari és Mompracem tigrisei
Az idősebb generációkból - Magyarországon, és azokban az európai országokban, ahol vetítették - nagyon sokan a Sandokan-történetnek köszönhetően ismerik Malajziát. Miközben az itteni helyieknek valójában fogalmuk sincsen arról, hogy ki volt ez a maláj tigris – lévén, hogy Sandokan alakját egy olasz író, Emilio Salgiari tette ismertté Olaszországban.
Salgiari Sandokan-története 1883-ban jelent meg először sorozat formájában a La Nuova Arena napilapban. A történet és a szereplők annyira népszerűek lettek, hogy évekkel később könyvsorozat formájában is megjelent. Az első regényt ’Mompracem tigrisei’ néven adták ki, és ezt követte még 10 regény, az előzőek folytatása.
Sandokan-láz Európában – amikor mindenki tigris akart lenni
Az első Sandokan-film még 1941-ben született Olaszországban (Malajziai kalózok címmel), később Amerikában is több feldolgozás készült. De az igazi, legendává váló pillanat 1976-ban jött el: ekkor mutatták be a Sandokan, a maláj tigris című tévéfilmsorozatot, amely egy csapásra meghódította Európát. Olaszországban hetente 27 millió néző ült a képernyő elé – ekkora számot ma már elképzelni is nehéz. A főszereplő, Kabir Bedi, valamint Carole André, Adolfo Celi és Philippe Leroy ikonikus alakítást nyújtottak. A filmsorozat korra és nemre való tekintet nélküli rajongást váltott ki a nézőkből: a kislányok szerelmes levelet írtak neki, a nők üldözték az utcán, a kisfiúk és a férfiak pedig mind egy kicsit szerettek volna Sandokanok lenni.
A rajongókat nem zavarták a „részletkérdések”: hogy minden szereplő ugyanazt a nyelvet beszéli, a golyó sosem találja el a főhőst, vagy hogy a magas, indiai-brit származású Bedi teljesen másképp festett, mint a malájokat alakító, apró termetű helyiek. Sandokan mítosza így is elsöprő volt – Magyarországon 1983-ban mutatták be, és nálunk is generációk emlékezetébe égett.
Nyomozásom Sandokan után
2017-ben, amikor először jártam Malajziában és Borneón, mindenhol Sandokan felől érdeklődtem – hiába, a helyiek nem tudták, miről beszélek. Még Kuchingban, egy szikh templomban töltött három nap alatt sem jutottam közelebb a válaszhoz, pedig a falon sorakozó szikh hercegek pont úgy néztek ki, mint Sandokan. Úgy gondoltam, a „maláj tigris” csupán Salgari kitalációja, és elengedtem a nyomozást.
Egészen 2024 elejéig, amikor közösségi médiában megkérdeztem: „Mi az első három dolog, ami eszedbe jut Malajziáról?” A 53 válasz közül 11-en Sandokant vagy kalózokat említettek. Ezután a Sandokan iránti érdeklődésem új lendületet kapott, és a Malajziában töltött nyolcadik évemben elhatároztam, hogy utánajárok, mi igaz a történetből.
A nyomok Borneó különböző pontjaira vezettek, de a filmforgatás helyszínét a Maláj-félsziget keleti partjánál találtam meg. A kutatásban pedig nagy segítséget kaptam Dr. Bianca Gerlichtől és a jószerencsétől - ami mindig ott talált meg, ahol épp szükségem volt rá.
Megtalálom az igazi Sandokant
30 nap, 2 borneói körutazás, 9 repjegy, 4 autóbérlés, 3 hajójárat. Ez a statisztikája a történelmi Sandokant felderítő utazásaimnak. A számokon kívül még: esőerdő és pálmaolaj-ültetvények, korallok és olajfúró tornyok, fejvadász bennszülöttek, a Brooke-ok örökséget ápolók, elhagyott temetők, vadon élő elefántok és krokodilok, gyarmati brit bungaló, Borneó első hűtőszekrénye, egy játékos vidra, Sandokan ükükükunokája, Salgiari széttöredezett emléktáblája, és véletlen, csodaszerű találkozások.
Egyedül utaztam, és az égiek segítettek – pont jókor voltam jó helyen ahhoz, hogy összeérjenek az útjaink a megfelelő emberekkel, a történet kibontsa magát, és összeálljon a kép, ki is volt és hol élt az igazi Sandokan. Nemcsak őt, hanem a tigriszászló igazi tulajdonosát is sikerült megtalálnom. A filmforgatás helyszínén pedig még él olyan, akik annak idején kókuszdiószedő statiszta volt. És – bár mindenhova eljutottam, ahova csak lehetett – még mindig maradt pár megválaszolatlan kérdés a történetben…
Találkozom Biancával
Pár kérdésre nem sokkal később megkaptam a választ. Éppen visszatértem Magyarországról, amikor egy ismerősöm figyelmesen informált arról, hogy Kota Kinabaluban hamarosan Dr. Bianca Gerlich tart előadást, „Sandokan in Italian literature and Marudu history” címmel (Sandokan az olasz irodalomban és Marudu történetében). Bár július hónapra végre a nem-utazást terveztem, de ez volt az egyetlen ok, ami miatt ezt az elhatározást megváltoztattam.
Persze, megérte: nemcsak a Bianca előadása volt érdekes, utána is sokat beszélgettünk. De végül arra a kérdésre egyikünk sem tudott válaszolni: miért érintett meg bennünket ennyire ez a távoli tájakon élt „kalóz” története, hogy Bianca az egész életét ennek a kutatására szentelje, én pedig szelek szárnyán és hullámok hátán érkezve találjam meg az otthonom a maláj tigris földjén.
Ki is Bianca, és hogyan lett Sandokan-szakértő?
Németországban született és máig ott él. 12 évesen látta először a tévében a Kabir Bedi-féle Sandokan sorozatot, három évvel később pedig németül olvasta a regényt. 16 évesen malájul kezdett tanulni, 19 évesen olaszul – a könyvek eredeti nyelvén –, és Rómába utazott, hogy megszerezze az olasz kiadásokat.
25 évesen járt először Malajziában, majd 30 évesen megszerezte második diplomáját ausztronesztikából (indonéz és Dél-tengeri nyelvek). Azóta rendszeresen utazik Malajziába, előadásokat tart, cikkeket és könyveket publikál, kitüntetéseket kap, és többször találkozott Kabir Bedivel is.
Egy 27 évesen tett malajziai útja során fedezte fel, hogy Sandokan valóban létezett – zászlója is megvolt, a piros, tigrisfejes lobogó. Sőt, még Mompracem szigetét is megtalálta.
