Rend a káoszban - az Esőerdő

A sarawaki Mulu Nemzeti Parkban tavaly jártam. Kicsi, MASwings repülőgéppel érkeztünk az ugyancsak Mulu nevű falu pici repterére. Kiszállás után csupán pár percet kellett várni, már hozták is a csomagjainkat – targoncával. A falu egyetlen, hosszú utcából áll, az utca egyik végén a reptér – járnak oda ebédelni a faluból. A másik végén, a folyó túlpartján épült meg Mulu egyetlen hotelje. Az utca házai közül több egyben homestay (falusi szálláshely) és étterem is. A reptérhez közel lehet jegyeket venni a nemzeti park jegyirodájában, és innen indulnak a vezetett vagy saját túrák, a fapallókból kiépített, vagy csak kitaposott tanösvényeken. Az utolsó este, már majdnem teljesen sötétben sétáltam haza a longhouse-szállásomra, és majdnem ráléptem egy skorpióra.

Mulu reptere

A Mulu Nemzeti Parknak a területe 528 négyzetkilométer, és a UNESCO Természeti Világörökség része. Ebben a Budapest területű, szinte teljesen érintetlen esőerdőben, távol városoktól, toronyházaktól, plázáktól és üzletektől, járművek tömegétől, megtisztulva az emberi civilizciótól, belemerülve a millió éves természet bölcsességébe úgy éreztem, megértettem az Életet.

A Mulu Nemzeti Park bejárata

A trópusi esőerdőkben sétálva olyan, mintha visszarepülnék az időben. Egy olyan életközösségbe, amely az ősidők óta fennáll, fenntartható - megteremti a saját mikroklímáját, és saját magát táplálja. Misztikus, és mégis olyan egyszerű.

A Tawau Hill Park esőerdejében, indákkal borított fával

A Föld második legrégebbi esőerdeje Malajziában – a Maláj-félszigeten és Borneón található. A legrégebbiként az ausztráliai Daintree esőerdőt tartják számon, amely 135-180 millió éves. A Malajzia területén levőt (a malajziai Borneó esőerdei, a Maláj-félszigeten pedig Taman Negara és a Belum-Temenggor esőerdő) pedig 130-160 millió évesre becsülik.

Az, hogy az ausztráliai és a malajziai esőerdők a világ legrégebbi esőerdejei, nem véletlen. 500 millió évvel ezelőtt - amikor a kontinensek helyett még csak egy, a Gondwana szuperkontinens létezett -, a két ország szárazföldi szomszédok voltak. A kép forrása: Mulu Nemzeti Park látogatóközpontja.

Mi is az esőerdő?

Ha egy növény fás szárú, és magasabb, mint 10 méter, FÁnak nevezzük.

Ha egy fának ágai és levelei vannak, és közel vannak egymáshoz, ERDŐnek hívjuk.

Ha az erdőben rengeteget esik az eső, akkor ESŐERDŐnek tituláljuk.

Ha az esőerdő elegendő napfényt kap, és egész évben meleg van, akkor az TRÓPUSI ESŐERDŐ.

Tudtad, hogy a trópusi esőerdők nemcsak a levegőt tisztítják? Ezekben található az Élet nagy része! A Föld felszínének a 2 %-át foglalják el, miközben az élőlények (növények és állatok) 50%-ának adnak otthont.

Miközben egy normál erdő egy hektárján 10 fafajta található, addig az trópusi esőerdő ugyanekkora területén 280!

Sarawak legrégebbi parkjának, a Bako Nemzeti Parknak az esőerdeje

Mitől válik egy terület trópusi esőerdővé?

• A trópusi esőerdők a 22,5 szélességi fok és az egyenlítő között találhatóak – ott, ahol a napfény és a sötétség napi aránya 50-50 %. Miközben a Föld dőlésszöge miatt az Egyenlítő közelebb van a Naphoz!

• A 200 mm havi eső elengedhetetetlen! Összehasonlításképpen: a magyarországi esőmennyiség évi 500-800 mm, havonta 42-67 mm (az ország különböző területein más az érték). Londonban évi 716 mm, vagyis 60 mm egy hónapban. Az biztos, hogy akárhányszor voltam esőerdőben, olyan alig volt, hogy ne esett volna!

• Folyamatos hőség és napfény, egész éven át.

A Tawau Hill Park folyója folyója itt szelídnek tűnik. De hirtelen szokott megáradni, ebben az évben már 10 ember halt meg itt fürdés közben mert elsodorta őket a víz.

Az esőerdő struktúrája:

Aki emlékszik a földrajz órán tanultakra, az már sorolja is: gyepszint, cserjeszint, lombkoronaszint. Pedig ettől még több szintet tartunk számon!

• Gyepszint: 10 méterig

A gyepszintre a napfénynek csak az 1 %-a jut be. Ide esnek a lehulló ágak és falavelek, amelyek a rovarok és a talaj élőlényei segítenek a lebontásban, hogy azok tápanyagok legyenek a növények, fák számára – így alkotva egy körforgásrendszert.

• Cserjeszint: (10-20 méter)

A napfénynek kb. 5 %-a jut be erre a sötét és viszonlyag hűvös szintre. Amikor a gigantikus méretű, idősebb fák kidőlnek, megnyílik egy új hely a fiatal facsemetéknek, akik ezen a szinten nagyon gyors növekedésre képesek.

Nem egyszerű megkülönböztetni, hogy hol ér véget  cserjeszint, és hol kezdődik a lombkoronaszint, mert az aljnövényzetnek alkalmazkodnia kellett az árnyékos körülményekhez, és sok helyen csak elszórtan vannak jelen, nem különálló réteget alkotnak.

• Alsó lombkoronaszint (20-30 méter)

Az ezen a szinten levő fák koronái sűrű lombozatot alkotnak. A páratartalom állandóan magas, de van egy kis légáramlat.

• Epifiták szintje (30-40 méter)

Orchideák, broméliák, páfrányok, mohák, kúszónövények, mint liánok, venyigék. Olyan növények, vagy növényszerű szervezetek, amelyek egy másik növény felszínén növekednek (azok pedig a forofiták). Tápanyagaikat levegőből, esőből (vagy a tengeriek a tengerből), lebomló növényekből nyerik. Az epifiták abban különböznek a parazitáktól, hogy cask fizikai támogatás miatt nőnek a gazdaszervezeteken. Részt vesznek a tápanyag-ciklusokban, és növelik annak az ökoszisztémának a sokféleségét, amelyben élnek – legalább 28 ezer epifita növény él a trópusi esőerdőkeben. “Légnövények”, nem gyökereznek a talajban, minimális víz,és talajigényük van.

Az orchideák Malajziának a virágos növények legnagyobb családja. A magjaik egy bizonyos gombafajta segítségével tudnak kihajtani.

• Középső lombkornaszint (40-50 méter).

• Felső lombkoronaszint (50 méter felett) esernyő (mások szerint karfiol) alakú korona.

Nem olyan könnyű ám megkülönböztetni minden réteget! Az esőerdő első látásra nem egy rendezettnek tűnő rendszer. Pedig valójában nem is lehetne ettől tökéletesebben működő rendszert kitalálni.

Középső és felső lombkorona-szinten a Mulu Nemzeti Park lombkorona-ösvényén

Az esőerdő, mint a Túlélés drámája

Az esőerdő minden szereplője szeretne magának teret, szereplője lenni a “darabnak”, de ez nem minden esetben elég. Sok fa elhal, mielőtt elérné a teljes magasságát, és újak lépnek a helyükbe. A kúszónövények a napfény felé törekednek. A lombkoronaszint növényei azon versenyeznek, hogy ki jut hozzá az alapvető erőforrásokhoz, mint például a napfényhez, és hogy mennyire sikeres egy faj a magjainak a szétszórásában.

Néhány faj módosította a leveleit, úgy, hogy képesek legyen magukhoz vonzani és és csapdába ejteni rovarokat, hogy a túlélésükhöz szükséges tápanyaghoz hozzájussanak. Más növények ízletes gyümölcsöket produkálnak, annak érdekében, hogy madarak, halak, egyéb állatok a gyümölccsel együtt azok magvait is terjesszék. Megint mások nagyon apró, könnyű magvakat hoznak létre, amelyek könnyedén tudnak terjedni a széllel. És vannak olyan magok, amelyeknek pedig “szárnya” van, így képesek arra, hogy nagy távolságra jussanak el.

A lombkorona-szinten levő fák a levelekkel teli ágaikat kiterjesztik maguk körül, sűrű, összefüggő rétegben, és mint egy óriási napelem, ez a réteg magába szívja a napfényt, átalakítva annak az energiáját glükózzá – ami a rendszerben levő életformák hatalmas hálózatát táplálja.

Az óriási fák támogatást biztosítanak a számos kúszónövénynek, liánoknak. A fatörzsekben levő üregek betárazzák az esővizet, és elhullott faleveleket, és ezzel megfelelően nedves, termékeny élőhelyet biztosítanak egyes növényeknek, állatoknak, rovaroknak.

Gombával fertőzött zombihangya a Tawau Hill Parkban. A fertőzött hangyáknak a gomba hatására megváltozik a viselkedésük. Elhagyják a fákban levő fészkeiket és táplálék-kereső ösvényeiket, és olyan területre vándorolnak, amelynek a hőmérséklete és páratartalma megfelel a gomba szaporodásának. Itt egy levél fonákján található fő érhez tapadnak, majd 4-10 napon belül elpusztulnak. A gomba spórái végül a halott gazdatest fejéből nőnek ki.

 Védelmi rendszerek

Sok növénynek speciális védelmi rendszere van. Vannak olyanok, akik “vegyi fegyverekké” alakították magukat, természetes vegyszert termelnek azért, hogy állatok és rovarok ne tudják elfogyasztani őket. Néhány állat és rovar azonban szintén túlélő! Ők immunitást fejlesztettek ki ezekre a vegyszerekre, megeszik a növényeket, és a bennük levő vegyi anyagot felhasználják arra, hogy magukat védjék vele – ez aztán a kizsákmányolás!

A helyiek már régen felfedezték ezeknek a növényeknek a hatásait, és a kinyert vegyszert vagy gyógyszerként használják, vagy állatokat vadászatára használják.

Ilyen növény például a ‘Tonkat ali’, ami afrodiziákum, immunerősítő, hatásos másnaposságra, és még maláriára is jó. Akik jártak már velem Penangon, és benéztünk a Trópusi Fűszerek kertjébe, emlékezhetnek a magas és vékony törzsű fára, amit a “természet viagrájaként” említettünk.

Bizonyos hernyófajtához pedig nem ajánlatos hozzáérni. A szőre és tüskéje mérget ereszt magából, ami hosszadalmas és fájdalmas irritációt okoz a bőrön.

Százlábú a Penang-hegy egyik ösvényén. Pontos megnevezése: malajziai cseresznyepiros százlábú. A mérgükkel ejtik el zsákmányaikat, rovarokat vagy egereket. Komoly veszélyt nem jelent az emberre, de nagyon fájdalmas a csípésük.

Tápanyag-újrahasznosítás

Amikor európaiaik először láttak trópusi esőerdőt, azt gondolták, ahol ilyen buja a növényzet, bőséges a napfény és az eső, az ideális mezőgazdaságra. Aztán kiderült, ez mégsem így van: a talaj tápanyagban szegény, és az eső a meglévő tápanyagokat is kimossa a talajból. A tápanyag nagy része ugyanis visszakerül a Rendszerbe, vagyis a növények túlélésének és növekedésének az anyagává válik.

Már majdnem elpusztult, termeszek ette fa és avar a Tawau Hills Parkban

Miért fontosak a trópusi esőerdők?

• A Föld tüdejei és szívei: az egész bolygóra hatással vannak, befolyásolják a globális időjárást

• Az ősi idők túlélői, akik bepillantást adhatnak nekünk a bolygónk evolúciójába.

• A Föld növény-és állatfajainak az 50 százaléka él itt.

• Bőséges forrásai a természetes vegyszereknek és gyógyszereknek.

• Az egykor civilizációktól távol eső és elszigetelt esőerdők az utolsó bástyái a természetnek; azon a bolygón, ahol már szinte mindent beborítanak a modern világ “fejlesztései” és gyors változásai. A még megmaradt esőerdők lehetnek talán az utolsó esély arra, hogy az emberiség visszatérjen a természettel való harmóniához.

A Belum-Temenggor esőerdő hideg és bővízű folyójában, és friss levegőjében

És, mivel évmilliók bölcsességét hordozza, sok-sok kérdést ébreszt:

A városokban élünk, de folyton a természetbe vágyunk. Azért romboltuk le a természet nagy részét, hogy vágyódjunk?

Vajon, ha a természetben élnénk, vágyódnánk-e a városi környezet után? Melyik rendszer működőképes hosszabb távon: a természet által alkotott, vagy az ember alkotta rendszer?

Az emberek miért szedik össze, csomagolják műanyag zsákokba az elhullott faleveleket, és dobják ki a szemétbe? Mi az értelme annak, hogy fizetnek azért, hogy kidobják a kertjük értékes tápanyagát? Te mit csinálsz a lehullott falevelekkel?

A klímaváltozásról úgy beszélünk, mint egy elkerülhetetlenül jött égi csapásról, amihez semmi közünk nincsen. Nem lehet, hogy a klímaváltozást TELJES EGÉSZÉBEN az ember okozza? Te, és én, hogyan járulunk hozzá a klímaváltozáshoz – vagy annak a csökkentéséhez?

Neked milyen kérdéseid, és milyen válaszaid vannak?

2025.október 2.

Baross Panni

Alaptörténetem:

Amikor az otthoni „kényelmes” életemből egy egy útra szóló repjeggyel elindultam Nepálba, nem tudtam megmondani, miért megyek: valami után vagy valami elől. Azt éreztem, csak kövessem a szívem, mert az a legjobb útmutató. Aztán ez az élő iránytű – sok-sok kalandon keresztül – elvitt engem egy malajziai szigetre, Penangra, amibe első lélegzetvételre beleszerettem. Amikor megismertem, még jobban megszerettem. A maláj-kínai-indiai kultúra, vallás, ételek kavalkádja az angol gyarmati múlttal és modern jelennel keveredve az Indiai-óceán egyik buja szigetén, elvarázsolt. Itt élek, és jógát oktatok. Időről időre pedig elindulok egy-egy újabb felfedezőútra, hogy megismerjem a sokszínű, de mindig igazi Malajzia újabb és újabb arcát; hol a türkiz vizű szigeteit, hol a 130 millió éves, jórészt érintetlen nemzeti parkját, hol a sok száz éves, gyarmati városait. Amit pedig látok, ízlelek, tapintok, érzek, lelkesen osztom meg másokkal.