Mire vesztegetjük el legfontosabb lételemünket, a vizet?

Borneó és a Dél-Kínai tenger - úton Kota Kinabaluba

Kota Kinabaluban van egy igazán különleges, de eléggé alulértékelt hely: a Kota Kinabalu Mocsaras Lápvidék, amely egy 24 hektáros mangrove-erdő, 1,5 km-es bejárható tanösvénnyel, kilátótoronnyal, madárlessel. Ez a hely azon ritka területek egyike, amely – bár nem nemzeti park része - , mégis ökoturisztikai helyszín. A bemutatóteremben levő információs táblákról nagyon sok mindent megtudtam a vízről!

Kota Kinabalu lápterület ún. Ramsar-helyszín. A Ramsar egy nemzetközi minősítés, amelynek kritériuma, hogy az adott lápvidék reprezentatív, ritka vagy egyedi legyen, másrészt pedig a biológiai sokféleség szempontjából a helyszínnek nemzetközi jelentőséggel kell rendelkeznie.

A “Kék bolygó”

Útban haza Malajziából. A mozgótérképen nemcsak a repülőgép útját lehet követni, hanem lehet látni a "Nagy Kékséget" is.

Ismerős nektek ez a kifejezés? Az elnevezés arra utal, hogy Föld az egyetlen bolygó a naprendszerben, ahol a víz folyadék formában található meg. 

De ami még ennél is érdekesebb: a Föld területének a 72 %-át óceánok borítják. Ezt is biztosan sokan tudjátok.

És most jön az igazán érdekes rész: a testünk különböző szervei is nagy arányban tartalmaznak vizet. Pl. a szívé 80 %, a gyomoré 75 %, a csontoké 22 %. Átlagosan a testünknek 72 % a víztartalma, csakúgy, mit a Földé!

Az nem kérdés, hogy vízre van szükségünk. De honnan szerezzük a fogyasztható vizet?

Ha a Földön található összes vizet egy 1 literes kancsóba töltjük, akkor a víz minűsége így oszlik meg:

97%: óceáni, sós víz

2 %: jéghegyek és gleccserek

1 %: fogyasztható víz.

Ezt az 1 %-ot kell eloszlatni a Föld 8 milliárd embere, és megannyi élőlény között!

Miközben a fogyasztható víz mennyisége és minősége egyre csökken:

- a klímaváltozás miatt (vagyis az emberi tevékenységek következtében)

- a lápos területek területének csökkenése miatt – építkezések, erdőkivágások, gátak és öntözőcsatornák építése miatt.

- az egyre növekvő környezetszennyezés, növekvő emberi populáció, túlfogyasztás, a vizek kórokozókkal, nehézfémekkel, vegyszerekkel való szennyezése miatt.

Pedig a víz minőségének a fontosságát már az ókori civilizációk is felismerték. Kr. e. 2800-ban az Indu-völgyi civilizációk már használtak fürdőszobát, vízvezetéket. Kr. e. 2000-ben Szanszkrit és egyiptomi írások beszámolnak víztisztításról. Kr. e. 1500-ban az egyiptomiak már timsóval fertütlenítették, faszénnel és homokkal pedig szűrték a vizet. Az 1800-as évek közepén a Londonban kitört kolera-járvány az ivóvízzel terjedt. Ezután kezdték el használni a klórt, mint fertőtlenítőt. A víztisztításra pedig egyre nagyobb szükség volt, mert a Föld népessége Kr. u. 1000-ben még 310 millió volt, 1800-ban 978 millió, 2010-ban pedig már 7 milliárd.

És hogy mire használjuk ezt az értékes vizet, azon kívül, hogy isszuk és főzünk vele?

Hát arra, hogy igazán “nélkülözhetetlen” dolgokat gyártsunk vele. Mint például az alábbiakat, amelyeknek az előállításához a következő mennyiségben szükséges az Életet adó víz:

      Hasábburgonya készítéséshez (egy mekis adaghoz) 27 liter vízre van szükség.

          Egy csésze tea előállításához 41 liter víz szükséges.

          Egy pamut pólóhoz 150 liter víz kell

          Egy csésze kávé: 160 liter víz

          1 kg narancs: 200 liter víz

          1 hambureger: 2.400 liter víz.

          1 kg csirkehús: 4.700 liter víz.

       Egy farmernadrág: 13.200 liter víz.

          1 kg kolbász: 13.850 liter víz.

         1 kg marhahús: 18.600 liter víz.

   Egy auto karosszériája: 20.000 liter víz.

Összehasonlításképpen:

5 perc zuhanyzás 75-90 liter vizet fogyaszt.

Egy kád, 2/3-áig megtöltve 140 liter vizet jelent.

Egy olimpiai méretű úszómedencét feltölteni pedig 250.000 liter víz szükséges.

Te gondolkodtál már azon, hogy mire használod / pazarlod el a vizet?

A Kék Bolygó. Ezt a fotót távcsőbe nézve készítettem, Langkawi partjainál, amikor egy vitorláshajó legénysége voltam, 2017. februárjában.

---

Alaptörténetem:

Amikor az otthoni „kényelmes” életemből egy egy útra szóló repjeggyel elindultam Nepálba, nem tudtam megmondani, miért megyek: valami után vagy valami elől. Azt éreztem, csak kövessem a szívem, mert az a legjobb útmutató. Aztán ez az élő iránytű – sok-sok kalandon keresztül – elvitt engem egy malajziai szigetre, Penangra, amibe első lélegzetvételre beleszerettem. Amikor megismertem, még jobban megszerettem. A maláj-kínai-indiai kultúra, vallás, ételek kavalkádja az angol gyarmati múlttal és modern jelennel keveredve az Indiai-óceán egyik buja szigetén, elvarázsolt. Itt élek, és jógát oktatok. Időről időre pedig elindulok egy-egy újabb felfedezőútra, hogy megismerjem a sokszínű, de mindig igazi Malajzia újabb és újabb arcát; hol a türkiz vizű szigeteit, hol a 130 millió éves, jórészt érintetlen nemzeti parkját, hol a sok száz éves, gyarmati városait. Amit pedig látok, ízlelek, tapintok, érzek, lelkesen osztom meg másokkal.

Baross Panni